Obsession [ Jonghyun ] - I. rész

Annyeonghaseyo! A nevem Jung Haeni, 17 éves vagyok és Szöulban élek szüleimmel és öcsémmel. Jelenleg az SM Entertainment gyakornoka vagyok, már öt éve. Koromhoz képest egy kicsit érettebb vagyok, s ezért jobban szeretek nálam idősebbek társaságában lenni. Ezért vagyok inkább a hyungokkal, mintsem gyakornoktársaimmal. Legjobb barátom szintén gyakornok. A neve Kim Jonghyun. Egészen kis korunk óta ismerjük egymást és mindenben egymás mellett állunk. Együtt nőttünk fel, s mióta felvettek minket gyakornoknak, még több időt töltünk együtt.Úgy ismerjük a másikat, mint a saját tenyerünket és minden segítünk egymásnak. Sokan hiszik azt, hogy titokban járunk vagy valami, de erről szó sincs. Nekem Jonghyun olyan, mint a bátyám, védelmezőm és a legjobb barátom egy személyben. Nagyon fontos a számomra.

***

Jókedvűen lépek be az SM épületébe, miközben egy dallamot dúdolok. Az aulában összefutok a gyülekező TRAX tagokkal. Rose odaint magukhoz, hogy meg tudjon ölelni. Nagyon jóban vagyunk és sokat szokott törődni velem. Főként azzal kapcsolatban, hogy mennyire vagyok kimerült és túlhajszolt.

- Hova készültök, oppa? - kérdezem, mikor elenged. Aztán észbekapok, s köszöntöm a többieket is. Minwoo csak nevet rajtam, aztán átkarolja vállam.

- Forgatni megyünk új videót - tudatja velem a szőkeség. Szemeim felcsillannak. Szeretem nézni a videóikat, mert olyan jók. Nameg a számaikat hallgatni. - Aztán tovább tanítalak dobolni, ha van időd és kedved - teszi hozzá, miközben összeborzolja hajam. Cserébe oldalba bököm, mire összerándul és odébb lép.

- Kedvem az rengeteg, időm nem tudom - válaszolom mosolyogva.

- Megint sok órád van? - kérdezi Jungwoo. Szórakozottan bólintok, miközben azt nézem, ahogy főnökük közeledik felénk. Mikor elér hozzánk, meghajlással köszöntjük. A férfi meglepődik, mikor meglát engem.

- Neked nem órán kéne lenned, Haeni? - kérdezi mosolyogva, de némi rosszallással hangjában. Remélem nem jut el a nagyfőnökig, hogy kicsit lazábban veszem az órakezdéseket, mint kéne.

- Máris megyek! - jelentem ki vigyorogva, majd adok egy cuppanós puszit Rose arcára, aztán integetve a többieknek, futólépésben indulok el a próbaterem felé. Mire felérek és beesek, a többiek már nagyban melegítenek. Besunnyogok a hátsó sorba, s táskám a falhoz dobva szállok be én is a bemelegítésbe. Néhányan köszönnek nekem, Jonghyun pedig míg nem figyel a tánctanár, hátraoson hozzám.

- Volt bent a főnök. Valakit keresett, de nem volt itt - súgja nekem a fiú, miközben lehajol lábához. Én is így teszek, csak a másik lábamhoz, hogy fejünk egy helyre kerüljön.

- Nem mondta, hogy mit akar? - kérdezem. Lee Soo-man nem arról híres, hogy csak úgy bejöjjön a táncórákra vagy bármilyen óránkra. Valószínűleg nyomós indoka lehet. De mi? Csak nem...

- Dede - bólogat Jjongie, mire felkapom fejem. Mindenttudó mosollyal néz rám. - Valószínűleg debütáltatás miatt jött, de senki nem tud semmit.

- Vissza fog jönni szerinted? Kik késtek rajtam kívül? Mikor volt itt? - teszem fel kérdéseim a fiúnak, ám mielőtt választ kaphatnék, tánctanárunk hangja csendül fel.

- Haeni ide előre! Jonghyun te pedig jobb oldalra! Nem igaz, hogy késel és még feltartod a másikat is! - szid le minket alaposan. Szó nélkül teljesítjük utasításait, arcunkon nem túl kedves kifejezéssel. Fenébe már. Kíváncsi vagyok, hogy mi folyik itt és mi lesz. Az utóbbi hétben olyan érzésem volt, mintha valami készülődne. Lehet, hogy valami nagy dolog lesz. De mi?

***

Fáradtan huppanok le a fal mellé, s táskámból kivéve vizes üvegemet, mohón inni kezdek. Jonghyun is mellém ül, én pedig nekiadva üvegemet hagyom, hogy igyon ő is. Én az innivalót szoktam hozni, ő pedig a kaját.

- Szóval - szusszan nagyot a fiú, miután visszadta üvegemet. Érdeklődve fordulok felé. - Valószínűleg. Tényleg úgy nézett ki, mint aki konkrétan keresett valakit. Rajtad kívül még négyen késtek, ebből kettő Soo-man után érkezett.

- Te késtél? - kérdezem azonnal. Tudom, hogy mennyire ügyes és mennyire szeretne már színpadon állni.

- Igen, de pont Soo-man előtt értem be, úgyhogy én ki vagyok lőve - mondja vállvonogatva. Tudom, hogy nem ennyire közömbös számára, de amíg én is lehetséges jelölt vagyok, addig nem mutatja ki csalódottságát. Majd ha már mindketten lecsúszunk erről az alkalomról. Remélem így lesz. Akármennyire is örülnék neki, ha végre értelme is lenne annak, amit csinálok, de nem akarom Jonghyun nélkül. Mindketten úgy képzeltük el, hogy párhuzamosan fogunk debütálni. Ő egy fiúcsapatban, én pedig lányban. Nem külön időben. Az olyan... Nem is tudom. Rossz lenne.

- Aish! - fújtatok, mire a fiú értetlenül néz rám. - Csak elgondolkoztam - legyintek, ő pedig bólint, mintha tudná, hogy min. Valószínűleg tudja is, hisz nagyon jól ismer. Talán jobban, mint bárki más.

- Még öt perc! - kiáltja tanárunk. Sóhajtva kelek fel a földről.

- Segítesz egy kicsit? Míg nyugi van. Nem megy az egyik lépés - fordulok vissza a fiúhoz, miközben megigazítom nadrágom feltúrt szárát. Jjong bólint, s felkelve mellém sétál. Megmutatja egyszer a megfelelő táncrészt, majd mikor már mindketten csináljuk, mondja, hogy mikor mit kell. Minden figyelmemet mozdulatainak szentelem. Többször is eltáncoljuk a részt, mire sikerül jól megcsinálnom. Igazából a mozdulatok megvannak és mennek, csak a gyorsasággal van némi gondom. Még egyszer eltáncoljuk, ezúttal az elejétől kezdve, egymással szemben állva. Sikerül túljutnunk az ominózus részen, s végigtáncolni az egészet.

- Álljatok be a helyetekre! - szól hozzánk hőn szeretett tanárunk, mire mindenki elfoglalja a helyét. Mi Jonghyunnal az ablakok oldalára állunk, egymás mellé.

- Köszönöm! - libbenek oda hozzá és ölelem meg gyorsan, mielőtt megint szétválasztani lenne kedve minket tanárunknak. Visszaállok helyemre, s a zenére figyelve táncolok. A világ egy kicsit megszűnik körülöttem, s nincs más, mint a zene és én. Imádom ezt az érzést, ezért kezdtem el táncolni. Mert rájöttem, hogy így lesz egy kis világom, ami körbeölel és megvéd. Arra leszek figyelmes, hogy leállítják a zenét, s feszült csend ereszkedik a terembe. Kinyitom szemeim és értetlenül nézek Jonghyunra. Ő viszont homlokát ráncolva néz az ajtó felé. Mellé lépek, s én is az ajtó felé nézek. Az SM kiadó feje, Lee Soo-man áll az ajtóban. Jonghyun kezébe csúsztatom enyémet, s közelebb lépek hozzá. Nem akarok nélküle debütálni.

- Nem akarok - motyogom a fiúnak.

- Elnézést, hogy megszakítom a táncórátokat, de beszélnem kell néhányotokkal. Szeretném, ha Henry Lau és Jung Haeni velem jönnének! A táskáitokat is hozzátok kérlek! - jelenti be. Megfagy a vér az ereimben, s érzem, hogy elsápadok. Görcsösen kapaszkodok barátom kezébe, s remélem, hogy felébredek. Miért én? Miért nem Jonghyun?

- Gratulálok - fordul felém a fiú mosolyogva, de mosolya közel sem élethű, inkább udvarias.

- Ne csináld ezt! - könnyesedek el. Elhúzza száját, s kivéve kezét enyémből, fejével táskám felé bök.

- Várnak rád, menj - mondja.

- Jjongie... - hebegem. Miért viselkedik így? Tudja, hogy nem akarom, akkor miért beszél így velem? Látom, hogy elfordítja fejét, mire én lehajtom sajátomat és odabotorkálok táskámhoz. Még vetek egy könyörgő pillantást Jonghyunra, majd Henry és a főnök társaságában kisétálok. Miért kell ennek történnie? Henry rám mosolyog, de gondolom mivel látja, hogy nem igazán örülök a helyzetnek, nem gratulál, csak vállamra teszi kezét.

- Nyugi, ki fogja heverni, nem lesz baj! - jelenti ki. Kierőszakolok magamból egy mosolyt. Remélem neki van igaza. Nem tudom, mi lenne velem Jonghyun nélkül...