*Tabitha*
Kedvenc fehér, pánt nélküli bikinimet vettem fel, s hozzá egy világosabb farmer sortot. Így még barnábbnak fogok tűnni. Milyen jó, hogy az alapszínemet már megszereztem az edzőtáborban! Magamhoz veszem két válltáskámat, amibe külön bejáratú naptejem került, egy könyv, napszemüveg, telefonom, némi pénz, majd már megyek is kifelé. Kis családom már várnak rám, húgom toporogva, arcán némi durcával. Az előszobában magamra kapom szandálomat, majd sikerül elindulnunk. Húgom kezembe kapaszkodik, s alig teszünk pár lépést, már mutogat is mindenfelé, hogy mennyire klassz ez a hely. Nevetve figyelem őt, miközben anyut hallgatom, hogy mit csinálhatnánk még ma. Strand és este sétálgatás. Tökéletesnek találom a programot, így rögtön beleegyezek. Húgom nyúz egy darabig, hogy fogócskázzak vele a szinte kihalt utcán, én pedig megcsiklandozom, hogy jelezzem, benne vagyok a mókában. Nevetésünktől hangos az egész utca, egészen addig, mígnem egy kislányhang hasít a levegőbe.
- Minnie!
Húgom azonnal a hang irányába fordul. Egyik osztálytársa szalad felénk kitárt karokkal, aranyos kis fodros ruhában, arcán széles mosollyal. Felismerem őt. Sora az. Gyakran szokott átjönni hozzánk játszani. Húgom engem feledve kezd el felé szaladni. Mosolyogva figyelem, ahogy a két kislány összeölelkezik. Mikor azonban feljebb emelem fejem, hogy köszönhessek a kislány szüleinek, arcomról lefagy a mosoly. Ez meg mit keres itt?!
*J-Hope*
Minél tovább gondolkoztam évfolyamtársamon és a szomszéd lányon, annál jobban összezavarodtam. Átveszek egy fürdőgatyát, majd törülközőmet vállamra csapva sétálok kis családomhoz, hogy mehessünk. Mindenki megkereste a maga papucsát, majd mentünk is. Sora lelkesen csacsogott nekünk valamiről, valószínűleg megint kedvenc meséiről. Bár élvezettel szoktam hallgatni őt, ahogy lelkesen mesél, most mégsem tudom. Csak sétálok mellettük, még mindig a lányon rágódva.
Hirtelen húgom felsikít, de nem tudom kivenni, hogy mit mond. Vagy próbál mondani. A következő pillanatban már szalad is. Anya utána kiált, hogy hova megy, de ő nem zavartatja magát. Látom, hogy egy másik kislánnyal megölelik egymást, arcukon széles mosollyal. Aranyosak. Valószínűleg ismerik egymást. Nekem nem rémlik a kis barna hajú lány, de valószínűleg azért, mert nem sok időt töltök otthon.
- Gyere, menjünk bemutatkozni - érinti meg karomat anya, mire csak felsóhajtok. Körbenézek a család után kutatva. Először egy anyával nagyjából egyidős nőt pillantok meg, tőle nem messze pedig egy lányt. A szomszéd lányt. Tabitha Parkot. A lány ugyanolyan döbbent és értetlen fejet vág, mint én. Nem csodálom. Ahogy arca fintorba torzul tudatosul bennem, hogy ez tényleg az évfolyamtársam. De közben tényleg a szomszéd lány. El sem hiszem. Valójában ő lenne az a mosolygós, tele életkedvű lány, aki ott tornázott a másik teraszon? És aki naponta belénk köt, beszól nekünk, és nem törődve a divattal öltözködik fel némileg fiúsan a suliban? Tényleg egy és ugyanaz a lány lenne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése