Tabitha Park sok ellenséget szerzett magának azzal, hogy az iskola legmenőbb bandájának egyik tagjának a barátnője lett. A dolog mindenkit meglepett, hisz az első év alatt nagy szócsaták zajlottak le a lány és a csapat között. A fiúknak nem tetszett, hogy volt egy lány, aki nem hódolt be nekik. Ez a helyzet akkor változott meg, mikor Tabitha és J-Hope összefutottak nyaralásukon.
*Tabby*
Jókedvűen léptem ki a teraszra, s nagyot nyújtózkodtam. Éreztem, hogy pólóm feljebb csúszik, kivillantva ezzel új köldök piercingemet, de nem zavartattam magam. Macskásan mozgattam végig minden tagomat, közben egyre jobban felébredve és felfrissülve. Mikor végeztem a reggeli tornával, nekitámaszkodva a korlátnak néztem végig az elém táruló látványon. Az apartman, amiben családommal jöttünk, szinte közvetlenül a parton van. Innen már csak egy kis ösvény, és máris lent vagyunk a tengernél. Egyszerűen meseszép ez a hely. A látványban gyönyörködni azonban nem tudok sokáig, mert anya szól, hogy kezdjek el készülődni, megyünk a strandra. Fájó búcsút veszek a tengertől, de vidáman megígérem neki, hogy nemsokára találkozunk megint, aztán belibbenve szobámba elkezdek készülődni.
*J-Hope*
Mivel én már készen vagyok, gondoltam kiülök egy kicsit a teraszra, hogy szívjak némi friss levegőt. Apa megtiltotta, hogy amíg nyaralunk rágyújtsak, s így nem maradt más, mint a sós levegőt szívni. Milyen jó is nekem. Elővéve telefonomat küldök egy elégedetlen üzenetet Jinnek, de nem érzem magam jobban tőle. Lehuppanva az egyik műanyag székbe, térdeimre támasztom alkarjaimat. Nem értem, miért nem engedték meg, hogy otthon maradjak. Biztos ismernek és tudják, hogy azonnal bulizás lenne, nagy mértékben. Sóhajtva dőlök hátra, s telefonom forgatva próbálok túllendülni a dolgon. Igazából még jól is tudnám érezni magam, ha lenne itt valaki a bandából. De senki. Csak az én kis családom. Senkit sem ismerek itt, s még csak angolul se tudok annyira, hogy ismerkedni tudjak.
Mikor hangokat hallok meg, oldalra fordítom fejem. Elsőre azt hiszem, hogy álmodok, hogy ilyen szép lányt látok meg nyújtózkodni, aztán leesik, hogy ki ő. Tabitha Park. Egy csajszi az iskolánkból. Pontosabban az a lány a suliból, aki utál minket, lenéz minket, és nem fél megmondani véleményét rólunk, akár beszólás formájában. Döbbenten figyelem ezt a széles mosolyogó változatot. Sosem láttuk még mosolyogni. Azt pedig főleg nem, hogy hasat villantva nyújtózkodni kezdjen egy falatnyi rövidnadrágban és felsőben. Próbálom azonosítani a két lányt, de sok érv van az egyezés ellen. Egyrészt, ez a lány hihetetlenül szexi. Valamint szőkés. Bár tény, hogy Tabithának is világosbarna haja van, s lehet, hogy a nap szívta ki. De mégse. Ez a lány nem lehet ő!
Nem tudom, meddig bámulhatom őt szinte szájtátva, de arra eszmélek fel, hogy csábosan a korlátra támaszkodva nézi a tengert. Azon töprengek, hogy meg merjem e szólítani, de s mikor Jin annyit küld üzibe, hogy ismerkedjek és bírjam ki a három hetet, fel is állok. Mielőtt azonban akármit is csinálhatnék, a lány hátrakapja fejét, s arcán némi fintorral tűnik el az apartman másik részében. Remek. Ez elúszott, de legalább tudom, hogy szomszédok vagyunk. Hát nem csodás? Visszahuppanok a székbe, miközben a lányon töprengek.
Tény, hogy nem is akartuk megismerni Tabithát jobban, de ennyire nem lehet más, mint a suliban. Nem? Nem gondolkozhatok sokáig, ugyanis húgom berángat a nappaliba, hogy menjünk már a strandra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése