Triangle [ Yonghwa, Gongchan ]

*Taby*

Épp a táncpróbámra igyekszek, mikor sikeresen nekiütközök valakinek és a földön kötök ki. Remek, ma is el fogok késni. Aish!

- Ne haragudj, figyelmetlen voltam. Jól vagy? - kérdezi a kis baleset másik résztvevője. Valahonnan ismerős a hangja. Felpillantok, s egy helyes, szőke fiúval találom szembe magam, aki előttem guggol.

- Nem történt semmi - legyintek. A fiú kételkedve néz rám, majd felállva felsegít engem is. - Köszönöm - mosolygok rá.

- Tényleg sajnálom! - mondja zavartan. Aranyos, nem kicsit.

- Nincs semmi baj, nyugi! Véletlen volt - nyugtatom meg, mire mintha kicsit elpirulna.  - Nekem viszont most mennem kell, ne haragudj! Szia! - integetek neki, majd folytatom utam. 

*Gongchan*

Csalódottan kullogtam haza. A fiúk felkapják fejüket, mikor ledobom táskám a fal mellé.

- Hogy ment? - kérdezi óvatosan CNU.

- Szerencsétlen vagyok! Feladom! - jelentem be felszegett fejjel. Hyungjaim egyből győzködni kezdenek, hogy ne adjam fel és támogatni, hogy sikerülni fog. Nem mondok rájuk semmit. Már hónapok óta próbálok közelebb kerülni ahhoz a lányhoz, akibe beleszerettem első látásra. Minden eredmény nélkül. Próbáltam már a kávézóban ismerkedni vele, ahol dolgozik, de csak kiszolgált, aztán nem foglalkozott velem. Összefutottam vele "véletlenül" kedvenc könyvesboltjában is, ahol segítettem visszatenni neki egy könyvet a polcra. Csak megköszönte és ment tovább. Most pedig, szintén semmi. Ráadásul mintha fel sem ismerne, vagy akármi. Kezdem tényleg úgy érzeni, hogy mindhiába minden igyekezetem.

*T*

Nagyon meglepődök, mikor egy üres próbaterem fogad a kiadóba beérve. Tisztán emlékszem, hogy ma van próba. Még a hűtőre is fel van írva. Hát akkor?

- Hol lehetne a többiek? - kérdezem homlokomat ráncolva, miközben leteszem táskám a fal mellé. Ahogy körbenézek, a tükrön egy kis sárga cetlit fedezek fel. Odasétálok, s levéve elolvasom. "Ma nincs munka! :) Mi lenne, ha inkább játszanánk? Többet nem mondok, a következőt megtalálod törzs helyünkön ;) Sok sikert~♥ Y." Elmosolyodom, majd el is nevetem magam. Ez annyira jellemző Yonghwára! Ezek az apró kis mókák jellemzik kapcsolatunkat is még első évfordulónkon is. Mintha még mindig gyerekek lennénk. Leülve a földre gondolkozok el, hogy mit gondolhat fiú tözshelyünknek. Többször is elolvasom a kis üzenetet, hátha ad valami támpontot. Hosszú percek múlva feltűnik, hogy a tözshely külön van írva. Nevetve pattanok fel, s táskám vállamra kapva már futok is. Így már egyértelmű.

*G*

Fejem kiszellőztetése céljából sétálok a közeli kis parkban. Minden csendes, rajtam kívül nincs itt más. Sóhajtva huppanok le az egyik padra. Azon gondolkozom, hogy mit kéne csinálnom. Egyáltalán mit tudok még csinálni? Kezdek kifogyni az ötletekből, s több támpontom sincs már a lánnyal kapcsolatban. Ráadásul reményből is híján vagyok. 

- Bocsi, hogy megzavarlak, de nem láttál egy cetlit? - kérdezi egy bocsánatkérő hang, mire oldalra fordítom fejem. Szívem hatalmasat dobban. Szívem hölgye áll a pad mellett, zavartan nézve rám. Értetlenül nézek vissza rá.

- Szia - köszönök neki, s elmosolyodom. Hátha most itt az alkalom! - Nem tudok róla! - válaszolom, s előrébb ülve a padon, megfordulok, hogy megnézzem a támláját. Egy kék papírlap lassan leszállingózik a pad alá. A lány arcán hatalmas mosoly jelenik meg, s gyorsan elővadássza a celit.

- Köszönöm! - mosolyog rám, mire gyomromban lepkék kezdenek el röpködni. Figyelmesen olvassa a papírt, néha felkuncogva.

- Figyelj, tudom, hogy furi, de nem lenne kedved elmenni valahova? - kérdezem egy szusszal, s ajkam beharapva várom válaszát. Látom, hogy rendesen megleptem őt kérdésemmel.

- Most nem jó - feleli, meglengetve kicsit a papírt. - Végig kell csinálnom a játékot!

- Segíthetek? - csúszik ki számon a meggondolatlan kérdés. Elvörösödök. Biztos valami személyes dolog, és én bele akartam mászni. Istenem, bolonddá tesz ez a lány. - Ne haragudj!

- Ugyan már! - legyint. - Majd legközelebb - mosolyog rám. - Most megyek tovább, szia! - köszön el vidáman, majd el is indul, tovább nézegetve a celit. Mikor kellően távol ér, nagyot sóhajtok, s keserű könnyeimmel szememben legszívesebban a falba verném fejemet. Hogy lehet ilyen szerencsétlen?!

*T*

"Süss fel Nap, fényes Nap~ Hol énekeltem ezt neked? =3 Remélem emlékszek >.> Y. ♥" Halkan dúdolom a gyerekdalt, miközben a folyóparton sétálok. Persze, hogy tudom, hol énekelte ezt, s tanította meg nekem gitáron eljátszani. Csak arra nem emlékszem, hogy a hídnak melyik oldalán. Remélem, hogy ezen, ugyanis nincs kedvem átsétálni rajta. Akkor biciklivel voltunk, emlékszem, s arra is, hogy átmentünk a hídon. Csak kérdés, hogy honnan hova.

Mikor elérem a híd kezdetét, megvárom, míg nem jön autó, majd középre szaladva körbeforgok, hátha sikerül megtalálnom a következő cetlit. Sikerül is kiszúrnom az ezúttal zöld papírkát. Megkönnyebbülten sietek oda és leszedve mohón olvasni kezdem. "Jó helyen jársz, viszont nem jó oldalon :P I'm sorry~♥ Y." Felnyögök, s felemelve fejem elnézek a híd másik vége felé. Nem tűnik olyan közelinek... Megint a cetlire pillantok, még a hátoldalát is megnézem, hátha csak viccel a fiú. De nem. Sóhajtva vágok neki az útnak, sietősre véve lépteimet. Nemsokára beesteledik...

*G*

Miután úgy éreztem, hogy eleget gyötrődtem saját hülyeségemen, visszatértem a dormba. A fiúk a hétvégi koncertről beszélgettek.

- Mehetünk próbára? - kérdezi Jinyoung, mire csak vállat vonok. Nekem aztán mindegy. Bár lehet, hogy a táncolás majd segít egy kicsit nem a lányra gondolni. Legalábbis remélem, mert ha ez így folytatódik, akkor bele fogok őrülni.

*T*

Teljesen fáradtan huppantom le a híd peremére. Kezemben már ott volt a következő cetlit, de előbb kifújom magam és csak aztán indulok ismét útnak. Percekbe telik, mire rendesen jutok levegőhöz, majd elolvasom az újabb üzenetet. "Tudtam, hogy sikerülni fog ♥ Már nincsen sok hátra! ;) Újabb kis dalrészlet, remélem érteni fogod. Babe it's now or never~! :D Kitartás! ;) Y."

Tanácstalanul meredek a papírra. Mikor volt most vagy soha? Felnézek a kicsit borongós égre, s elgondolkozok. Most vagy soha. Behunytam szemeim és vártam az isteni szikrát, ami segít rájönni a dologra. Közben azon gondolkoztam, hogy mi sorsfordító dolog volt életünkbe. Találkozásunk nem lehet, legalábbis remélem, hogy nem kell leutaznom érte egészen a Jeju-szigetekhez... Az este helyszíne, amikor összejöttünk, szintén nem a közelben van. Kirándulni voltunk együttesével. Aztán...

A megvilágosodás elemi erővel csap arcon. A hely, ahol megkérdezte, hozzáköltöznék-e! Legalábbis remélem az lesz!

*G*

- Chansik... Nem ő az a lány, akiért odavagy? - bök oldalba Baro, miközben kimutat az ablakon.

- Minek vannak nála papírok? - kérdezi értetlenül Sandeul.

- Valami játék, azt mondta - válaszolom, miközben szinte megbabonázva figyelem a lányt. Képtelen vagyok betelni vele, s akárhányszor is úgy vagyok vele, hogy feladom, meglátom, és újra beleszeretek. Hiába, tényleg nem tudok lemondani róla.

- Nekem ismerős ez a lány - jegyzi meg elgondolkodva CNU. Mindannyian felé fordulunk, nekem még a nyakam is beleroppan, olyan gyorsan teszem. Hogy mi?! Dongwoo ismeri őt? Ezt miért csak most mondja?! Mutasson be neki! Ez... Egy egy égi jel! Van remény!

- Ne nézz így, csak láttam egyszer! - mondja a fiú bocsánatkérő mosollyal. Ajkaim lebiggyednek.

- De hol? - kérdezi Jinyoung.

- Gondolkozok! - válaszolja a fiú, s megint az ablak felé fordulva, hogy újra szemügyre vegye a lányt. Zavar, ahogy őt nézi. Ne nézze őt senki rajtam kívül! Bár ha így sikerül megtudnom róla valamit...

- Ne kérdezzétek, de a CN Blue ugrott be - mondja végül CNU. Közben továbbindulunk a pirostól, s lassan elveszítjük szem elől a lányt.

- Velük találkozunk! - kiált fel Baro, s megragadja karomat. - Ők is ott leszel a Fantasy koncerten!

*T*

Ahogy megszólal a kis csengő, ami belépésemet jelzi a kávézó dolgozóinak, elmosolyodom. Mennyi szép emlék köt ide! Az egyik pincérlány már siet is felém, kis jegyzettömbjének hátulján egy újabb cetli van, mely ezúttal lila színű.

- Szia! - köszön nekem mosolyogva, majd levéve a cetlit, átnyújtja nekem. Mosolyogva megköszönöm, s hagyom, hogy egy üres asztalhoz kísérjen. - Mit hozhatok? - kérdezi.

- Egy capuccinot légy szíves - válaszolom. Mikor elsiet, végre el tudom olvasni az újabb kis üzenetet. "Hamarosan vége~ Tudod, volt egy fontos pillanatunk, ami a végére elég viccesre sikeredett :D Megint egy kis segítség: It's never too late :D remélem sikerül, ugyanis már nagyon hiányzol~ ♥ Y." Ismét felnevetek az üzeneten. Rögtön rájövök, hogy mire gondol. Mikor a lány kihozza kávémat, sietősen megiszom, majd jókedvűen kifizetve még borravalót is hagyok neki. Aztán már megyek is. Végre láthatom őt! Az utcára kiérve futásnak eredek, hogy mielőbb odaérhessek a fiú lakásához. 

*G*

A próbán nehezemre esik teljesen a táncra koncentrálni. Csak arra tudok gondolni, hogy talán a hétvégi koncerten láthatom a lányt! Akár meg is ismerkedhetek vele! CNU annyit mondott, hogy mintha Yonghwa körül látta volna, s valami úgy rémlik neki, hogy valaki húga.

- Figyelj már oda! - szól rám Jinyoung, mikor megint elrontok egy lépést. Sóhajtva bólintok. Fiúk, ha értenétek, hogy min megyek keresztül! De ők nem tudják, milyen jó érzés szerelmesnek lenni! Somolyogva táncolok tovább, s örülök a fejemnek, amiért én az vagyok és nemsokára megint láthatom az én Nagy Ő-met!

*T*

Ahogy belépek a lépcsőházba, nem mindennapi látvány tárul elém. Szám elé kapom kezem, s érzem, hogy könnyek gyűlnek szememben a meghatódottságtól. Minden lépcsőfokra egy szál vörös rózsa van fektetve, szárukon egy apró fehér masnival. Mivel érdemeltem ki ezt? Istenem, Yonghwa! Csak lássalak újra! Addig kitalálom, hogy mondhatnám el neked, hogy mennyire szeretlek.

Könnyeim nyeldesve indulok el felfelé, útközben összeszedve a rózsákat. Közben mindig megnézem, hogy nem hagytam el egy cetlit, vagy rózsát. Mire felérek a második emeletre, már egy hatalmas köteg rózsa van a karomban. Kíváncsi vagyok, mit szóltak hozzá az ittlakók, vagy hogy egyáltalán feltűnt-e nekik. Odasétálok a fiú lakásának ajtajához, ahol egy cetli fogad. Végre egy rózsaszín. "Idetaláltál~ :) Büszke vagyok rád~♥ Remélem élvezted :D Mielőtt találkozhatnánk, most a kedvenc dalodból idézek neked ^^ Love, Love, Love~♥ Várlak. Y."

*G*

A próba végén fáradtan rogyok le a fal mellé. CNU mellém telepedik, s komolyan néz rám.

- Figyelj, nem szeretném elrontani a jókedvedet, de nem vagyok benne biztos, hogy jó lesz neked azzal a lánnyal találkozni - mondja.

- Mert? - lepődök meg, majd elnevetem magam. - Ne aggódj, hyung! Keményen fogok dolgozni, mégha randizni is fogok vele!

- Chansik... - sóhajtja. - Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a lány Yonghwa húga lenne. Szerintem mása...

- Hyung! - lököm vállon finoman. - Mondom, hogy ne aggódj! Minden rendben lesz! - széles vigyorral nézek rá. Boldog vagyok! Mindennél boldogabb! Csak legyen már hétvége! A fiú sóhajtva áll fel mellőlem.

*T*

Ahogy belépek az ajtón, egy kisebb akvárium fogad, benne vízzel és néhány rózsaszirommal. Oldalán kék cetli van, rajta felirat. "Sajnálom, hogy cipelned kellett őket :S Ide már le tudod őket tenni :3 Y." Mosolyogva állítom bele a rózsákat a vízbe, vigyázva, hogy egyik se merüljön el teljesen. Mire végzek, megtelik az üvegdoboz rózsákkal. Olyan gyönyörű! A cetliket felragasztgatom a falra, szépen sorrendben, majd cipőm és táskám a fal mellé téve elindulok, hogy végre láthassam Yonghwát.

*G*

Azzal a boldog tudattal feküdtem be ágyamba, hogy nemsokára minden még jobb lesz. Hétvégén látom a lányt, kedves leszek vele, összeismerkedünk! Aztán bevallom neki, hogy milyen régóta szeretem őt. Minden rendben lesz. Ez a hétvége lesz életem egyik legjobbja! Már látom magam előtt, ahogy elkísér a próbákra, elmegyünk kávézgatni, vagy ahogy együtt főzőcskézünk együtt, majd egy filmet megnézve összekuporodounk a kanapén. Ebben a pillanatban csodásnak láttam a jövőmet, s mosollyal arcomon hunytam be szemeim, hogy aludjak a lánnyal álmodva.

*T*

Lassan nyomom le a hálószoba kilincsét. Ezen is találtam egy cetlit, melyre csak annyi volt írva, hogy már nagyon közel járok. Ahogy belöktem az ajtót, feltárult előttem a gyertyákkal és mécsesekkel telerakott szoba. Az apró égők kis folyosót mutattak nekem az ágyhoz, melynek szélén ott ült Yonghwa. Gyomrom görcsbe rándult a fiú gyönyörűségétől. Ahogyan ott ült félig-meddig kiöltözve és rám várt, egyszerűen elolvadtam. Gyors léptekkel siettem végig a kis folyosón, hogy aztán a fiú ölébe ülve magamhoz húzhassam végre.

- Végre! - sóhajt fel megkönnyebbülten, s némileg vágyakozva. - Úgy hiányoztál! - teszi hozzá, s még mondana valamit, de nem hagyom. Ajkaim övére simítva némítom el a fiút, aki készségesen hagyja. Derekamra téve kezeit szorosan magához ölel, én pedig nyakát ölelem. Ajkaink gyengéden kényeztetik a másikét. Mennyire vártam már erre! A fiú belemosolyog csókunkba, majd elkezdi feltűrni felsőmet. Kuncogva húzódok el tőle.

- Mit szeretnél? - kérdezem érdeklődve, mire csak nyom még egy csókot ajkaimra, majd kibújtat a pólóból.

- Téged! Már nagyon vártalak! - súgja boldogan visszahúzva magához. Ajkaink megint egymásra találnak, de most csak rövid ideig. - Hogy tetszett a játék? - kérdezi a fiú, miközben szorosan tartva hátamnál, lassan hanyatt dől.

- Nagyon aranyos volt tőled, igazán élveztem. Bár a hidas járkálás annyira nem tetszett - válaszolom mosolyogva. Halkan felnevet, majd tarkómnál fogva magához húzza fejemet, hogy meg tudjon csókolni. Nem ellenkezem, boldogan bújok hozzá, miközben kezeimmel nekiállok ingét gombolni. Elhúzódom tőle, hogy végignézhessek rajta, majd somolyogva simítok végig mellkasán.

- Szeretlek! - súgom neki, újra lehajolva hozzá, mire elmosolyodik.

- Én is szeretlek téged! Boldog évfordulót, kicsim! - mondja, megsimogatva arcomat, puha csókot adva alsó ajkamra, amit a legjobb szeretek. Talán. Bár mindent imádok, amit csinál.

- Neked is, Oppa - kívánom, majd ajkaink ismét csókban találkoznak. Talán ez a legédesebb csókunk. Talán az összes az. Az biztos, hogy ez egy felejthetetlen nap lesz örökké. Köszönöm, Yonghwa!

[ egy kérdés: folytassam tovább? ]