*Tabitha*
Anya szinte erővel húz oda a kis családhoz, akik érdeklődve néznek ránk.
- nem akarom! Utálom ezt a fiút! Engedj el! - hisztizek halkan, hogy azért a szülők meg ne hallják. Anyám döbbenten néz rám. még sosem látott ilyennek. De hát mit tegyek, hogyha csak úgy idetoppan egy fiú a suliból? Ráadásul pont ő?! Vele vagyok a legrosszabban az egész iskolából! Ő és a sleppje tehet arról, hogy összevesztem legjobb barátnőmmel. Ő is lefeküdt velük. Nem is tudom, hány tagjukkal! Csak azért, mert ezek a söpredékek a suliba jöttek és azt hiszik, minden az övék és céljuk megfektetni az összes lányt. Hmpf.
Végül csak odakerülünk a szülőkhöz. A fiú tekintetét nagyon igyekszek kerülni,d e nincs segítségemre azzal, hogy úgy konkrétan megbámul és méreget. Tény, hogy a suliban egyáltalán nem ilyen vagyok, de akkor is. Igazán letörölhetné a nyálat szája széléről és visszatolhatná a helyére állát.
- Örülök, hogy megint találkozunk! - mondja a fiú édesanyja, s szeretetteljesen megpuszilják egymást anyámmal. Mindketten megütközve nézünk rájuk. Itt meg mi folyik? Aztán mikor a férfi is barátságos öleléssel üdvözli anyát, leesik a dolog. A húgaink barátok. Nagyon jó barátok. Mosolyt erőltetek arcomra, mikor én következek az üdvözlésben, de közben csak egy kérdés jár a fejemben. Ugye nem kell vele töltenem a nyaralást, hála húgomnak?
*J-Hope*
Látom Tabitha arcán, hogy nem csak nekem van ellenemre a helyzet. A tény pedig, hogy húgaink legjobb barátok, szinte sokkolt. Sejtem, hogy ez mivel fog járni, főleg ha megtudják, hogy egymás mellett is lakunk. Sok sok együtt töltött idővel. Bár... Mit ne mondjak, így ezzel az oldalával már nem is tűnik olyan szörnyűnek Tabitha. Lehet, sőt tény, hogy külső alapján ítélem meg az embereket, de már láttam őt mosolyogni is. Csak nem lehet olyan borzalmas ember. Ha pedig húga kedvéért félre tudja tenni ellenszenvét, akkor talán még megismerni is sikerül. Fejemben egymást követik a képek, nagyrészt a reggeli tornájával kapcsolatban. Felkapom fejem, mikor apa maga elé tol.
- Ő itt a fiam. Jung Hoseok - mutat be nekik. Magamhoz térve udvariasan meghajolok az anyuka felé, majd kierőszakolok magamból egy mosolyt a lánynak. Látom rajta, hogy mennyire meglepődik ezen.
- A nevem Eunji Park, ő pedig itt a lányom, Tabitha! - mutatkozik be a nő, majd lányát is, aki úgy tűnik, hogy megkukult és elvonult a némaság biztonságába.
- ők ismerik egymást! - kotyog közbe húgom. Igyekszem befogni száját, de nem sikerül. Remek, mindjárt szüleink is megtudják, hogy milyen "jóban" vagyunk. Így már esély sincs elkerülni a közös programokat. - Évfolyamtársak! - teszi hozzá, büszkén kihúzva magát, hogy elmenekült előlem és hogy ezt tudja. Kezdem lenne homlokomra csapni.
- Tényleg? - lepődik meg édesanyja, s mintha megrovón nézne lányára. Sajátom csakugyan úgy néz rám. Mit gondoltak? Hogy majd egymás nyakába szakadunk csak azért, mert egy évfolyamra járunk? Meg még mit nem! Bár szerencsére azt nem tudják, hogy milyen is a kapcsolatunk.
- Ez csodás! - lelkendezik végül anya. A két kisasszony megunja a csevegést, s egymás kezébe kapaszkodva indulnak el futva az utcán, hogy ezzel minket is sétálásra ösztönözve. Remek, tehát a mai napot valószínűleg már együtt kell töltenünk.
Szüleink hármasa vidáman cseveg, miközben a kicsik után sétálnak. Biztos már jól ismerik egymást. Remek. Egyre jobb lesz! Én még élvezném a dolgot, ha nem lenne Tabitha ilyen undok és elutasító. A lány most is igyekszik távol maradni tőlem, ahogy sétálunk, s mellkasa előtt összefonta karjait. Szép látvány, csak az arcán az undor nem. Fogalmam sincs, hogy mivel bántottuk meg ennyire. Azt tudom, hogy vele aztán sosem kezdtünk ki. Csak elkezdett minket piszkálni és ellenségesnek lenni. Igazából egyikünk sem értette, mitől ez a hirtelen jött utálat, de persze nem hagytuk magunkat. És így lettünk ellenségek.
Sóhajtva sétálok közelebb a lányhoz, miközben zsebreteszem kezeim. Húgom boldog az övével, s erre fogok hivatkozni azt hiszem. Már meg is szólalnék, amikor megelőz.
- Nem vagyok hajlandó jópofizni veled a húgom miatt. Megtűrlek majd, de nem fogok veled szóba állni és ne is próbálkozz. Semmivel. Nem vagyok rád kíváncsi és nem is leszek - jelenti ki határozottan és dühösen, majd meggyorsítva lépeit, előrébb megy. Leesett állal nézek rá. He? Számítottam arra, hogy elutasító lesz, na de ennyire? Így hogy fogok közelebb kerülni hozzá? Aish...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése